A fingós sztori

Pár szó: Oké, igen, több okoktok is van rá, hogy tökön rúgjatok, de kétlek ne tegyétek, mert azt nagyon fáj. De azért megértem az indulatokat, hiszen nagyon régen írtam, akkor is csak idiótaságot, és szomorúan bevallom, ez sem lett különb. Mint a címből már kitalálhattátok, nem erőltettem magam. Remélem, azért lesz, aki ebben is megtalálja a "szépet". :D És persze, azt sem ártana közölnöm, hogy elég rövid lett, de úgy éreztem ezt ennél tovább nem kell húzni. Na, kérem, akkor jó olvasást!
- Baszki, Sammy! Rohad a beled?
- Ne rám kend már megint! Mi van Casszel?
- Az angyalok nem finganak – jelentette ki Dean szinte már szótagolva.
Cas nem szólt semmit.
- Szóval – folytatta az idősebb vadász. – Ha Cas és én nem fingtunk, akkor csak te lehettél az.
- Ez hülyeség! – forgatta a szemét a másik Winchester.
- Na persze… - így Dean. – Én legalább felvállalom, és hangosan csinálom. Te meg sunyin elereszted, aztán rám kened…
Aztán szó szót követett, és még jóideig elveszekedtek ezen a témán.
Castiel pedig közöttük állt, és láthatatlan szárnyaival két irányba hessegette maga mögött a levegőt...