2017. november 8., szerda

Rokurokubi III. rész

Pár szó: El se hiszem, hogy már a harmadik részét töltöm fel. Velem ez nem sűrűn fordul elő. :D Jó olvasást! :)

-          Azzal pedig ne nagyon barátkozz, mert nem marad sokáig – intett a nefilim szobájának az irányba a fejével Dean.
-           De… - kezdte volna Cas az ellenérvek felsorolását, ám Dean beléfojtotta a szót.
-          Nincs de, Cas. Ő veszélyes, ezért meg kell ölnünk. 
-          Ne kezdd ezt megint! – forgatta a szemét Cas. – Nem csinált semmi rosszat, és azt se felejtsd el, hogy ha ő nem lenne, akkor én sem lennék itt veletek.
-          Ha ő nem lenne, akkor nem történt volna semmi – emelte fel kissé a hangját a vadász, és eltávolodott a barátjától. – És te sem lennél – itt végigmutatott az angyal egész porhüvelyén. – ilyen.
Cas összevonta a szemöldökeit, fejét oldalra biccentette.
-          A múltkor még azt mondtad, hogy nincs vele semmi baj.
-          Nincs is, én csak azt mondom, hogy mindezt megspórolhattuk volna, ha…
Cas megrázta a fejét, aztán sértődötten elfordult. Dean nem fejezte be a mondatot.
***
A csontok fehéren izzottak, furcsa sistergő hang hallatszott, majd a maradványok mintegy cseppfolyóssá váltak, és kavarogni kezdtek. Olyan volt, mintha már nem hatna rájuk a gravitáció, felemelkedtek a földről, és mint egy higanycsepp, remegni kezdett a massza a levegőben. Egy pillanatra süvöltő hang hallatszott, az ég elszíneződött, a maradványok pedig olyan fényesen kezdtek világítani, hogy Samnek és Deannek el kellett takarnia a szemét.
Jack úgy szorította az állkapcsát, hogy az ínye vérezni kezdett, és az orra vére is megeredt, de nem hagyta abba. Már nagyon közel volt akárcsak a végkimerültséghez, de nem hagyta abba. Megacélozta magát, és folytatta a műveletet.
A plazmagömb izzása alábbhagyott, és újra látni lehetett, de ezúttal már azt is, hogy valami van benne. Dean megbabonázva nézte az embrió-szerű valamit a közepén. Ez az embrió-szerűség rohamos tempóban fejlődött, egyre nagyobb, egyre emberszerűbb volt, és amikor kinyitotta a kéken izzó szemét, Dean térdre esett.
- Cas… Castiel… - suttogta a nevét teljesen kiszáradt torokkal.
Cas abban a plazmaszerű burokban nőtt fel a szeme előtt. A csecsemőből kisgyerek lett, a kisgyerekből nagy gyerek, a nagy gyerekből kamasz, a kamaszból fiatal felnőtt…
Jack hagyta, hogy az élet tegye a maga dolgát, ő csak táplálta belé az energiát. Látta a nagybátyját, és a szíve hatalmasat dobbant. Igen, ő az! Ő Castiel. Ő az, akit másodikként szeretett az anyja után, és akit apjának akart. A szemébe könnyek gyűltek. Már csak egy kicsit kellett kitartania.
Ám hirtelen beszűkült a látótere, egy pillanatra fehérnek látta a feketét, és a fehéret feketének, aztán minden elsötétült.
Sam Jackhez rohant, Dean pedig Cashez. Amaz kétségbeesetten kapálózva próbálta áttörni a burkot. Dean elővette a kését, és nagyon óvatosan, nehogy az angyalt is megsértse, fölvágta, és kihúzta belőle a barátját. Cas kapkodva vette a levegőt, tágra nyílt szemekkel bámult a vadászra. Úgy tűnt, teljesen sokkban van. Dean magához ölelte, és sírva mondogatta a nevét.
Ekkor még nem érdekelte, hogy a porhüvely még nem érte el azt a kor, amiben meghalt. Nem számított, hogy csak alig pár évvel tűnik idősebbnek Jacknél. A nefilimnek hamarabb elfogyott az ereje, mint ahogy befejezhette volna a munkát. De Deannek az számított, hogy Cas végre itt van.
***

Remek! Megsértődött. Dean hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Nem érzett elég energiát arra, hogy megint veszekedjenek, hiszen mióta csak Jack kibújt az anyjából, mást sem csináltak. A nefilim nem csak veszélyes volt, de borzasztóan idegesítő is. Először őt utánozta mindenben, majd miután Cas visszatért az élők sorába, őt kezdte el majmolni. Cas pedig, mint ahogy a mai napig, régebben is Deant utánozta, és ez az egész szituáció kezdett átmenni valami nagyon groteszk komédiába.  Már Jack látványától is felment a vérnyomása.
Amíg ezen gondolkodott, Cas nekiállt matatni az éjjeliszekrénye fiókjában. Dean csak elhúzta a száját, és megrázta a fejét. Már rég megszokta, hogy az angyaltól semmi nincs biztonságban, ezért már nem is próbálta kedvenc erotikus magazinjait dugdosni előle. Már csak a hülye kérdései hiányoztak. Ettől aztán végképp elege lett a mai napból. eldőlt az ágyon, és mindkét kezét a halántékára tette. Cas rögtön abbahagyta a kutatómunkáját.
- Valami baj van, Dean? Beteg vagy? – kérdezte Cas kiskuytaszemekkel.
- Nem, nincs semmi bajom, csak fáradt vagyok – lökte el magától az angyal kezét, amit csak centik választottak el a homlokától.
- Aludnod kéne – állapította meg Cas. Fölállt az ágyról, megfogta Dean takaróját, és próbálta ráteríteni, de ehhez ki kellett volna húzni alóla, ami nagyon nem akart sikerülni.
Dean elnevette magát. Fölemelte a fenekét, hogy Cas kihúzhassa alóla a takarót, majd lerúgta a lábáról a bakancsot, és hagyta, hogy az angyal betakargassa. Ezt is olyan nagy gonddal csinálta, mint szinte minden mást. Az egyik kezével megsimogatta Cas karját.
- Te is feküdj le, és aludj.
- Én nem alszom – jelentette ki Cas egy kis „hát nem érted?” intonációval a hangjában.
- Hát persze – mosolygott Dean. – De azért feküdj csak le. Kell az erő a holnapi vadászathoz.

Cas eltátotta a száját.
- Vadászunk?
- Igen. Megnézzük, mi is garázdálkodik a szomszédban, aztán elintézzük. Csak mi ketten.
Most Casen volt a mosolygás sora. Csak gondolt egyet, és a ballonkabátot felváltotta egy rövidnadrág és Dean egyik régi kopott pólója, amit pizsamának használt, és már mászott is az ágyba.
-          Jó éjt, Dean – mondta, miközben magára húzta a takaróját.

-          Jó éjt, Cas – felelt a férfi és aztán leoltotta a villanyt.