A fingós sztori

Pár szó: Oké, igen, több okoktok is van rá, hogy tökön rúgjatok, de kétlek ne tegyétek, mert azt nagyon fáj. De azért megértem az indulatokat, hiszen nagyon régen írtam, akkor is csak idiótaságot, és szomorúan bevallom, ez sem lett különb. Mint a címből már kitalálhattátok, nem erőltettem magam. Remélem, azért lesz, aki ebben is megtalálja a "szépet". :D És persze, azt sem ártana közölnöm, hogy elég rövid lett, de úgy éreztem ezt ennél tovább nem kell húzni. Na, kérem, akkor jó olvasást!
- Baszki, Sammy! Rohad a beled?
- Ne rám kend már megint! Mi van Casszel?
- Az angyalok nem finganak – jelentette ki Dean szinte már szótagolva.
Cas nem szólt semmit.
- Szóval – folytatta az idősebb vadász. – Ha Cas és én nem fingtunk, akkor csak te lehettél az.
- Ez hülyeség! – forgatta a szemét a másik Winchester.
- Na persze… - így Dean. – Én legalább felvállalom, és hangosan csinálom. Te meg sunyin elereszted, aztán rám kened…
Aztán szó szót követett, és még jóideig elveszekedtek ezen a témán.
Castiel pedig közöttük állt, és láthatatlan szárnyaival két irányba hessegette maga mögött a levegőt...

Száll egy pofon

Pár szó: Igen, tudom, hogy nagyon elhanyagoltam az írást is az elmúlt időszakban, amiért elnézéseteket kérem. (Lehet, hogy ennek a pofonnak inkább az én képemen kéne csattannia :D )
Még nem láttam a legújabb részeket, ezért bocsánat, ha nem vagyok hű a történethez. Az irományt részben EZ A DAL ihlette. Elnézést, amiért ilyen komolytalan lett, de most ez egy ilyen nap


Dean már azon volt, hogy földhöz vágja a telefonját. Már vagy századszor hívta, de ez a tollas kis buzzancs nem vette fel, nem hívta vissza, és az üzenetrögzítője is betelt a vadász először még aggódó, mostanra viszont már inkább ingerült hangvételű üzeneteivel.

"Száll egy pofon a szélben
suhanó szárnyakon..."

Másnap reggel elővette a telefonját, hogy egy újabb próbát tegyen a barátja eléréséért, amikor az hirtelen felbukkant előtte.
- Helló Dean - köszönt Cas, úgy, mintha csak fél órája váltak volna el.
Az idősebbik Winchester érezte, hogy valami kezd felkúszni a torkában, és tudta, hogy az nem éppen a szeretet, amit a legjobb barátja iránt érez.
- Hol voltál? - vetette oda, mintha az egész nem jelentene neki semmit.
- Én, öhm... dolgom volt. Nem nagy ügy...

"Bíborvörös fény ereszkedik reám,
a torkom elszorul és hófehér a szám.
Most jöttem rá, hogy hazudtál nekem, 
még soha senki így nem bánt el velem."


- Na persze - dörmögte Dean, - Nem nagy ügy, mi? Na, és sikerült megoldanod?
Cas egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát. Nem tudott Deanre nézni, ezért a cipője orrát bámulta.
- Nem igazán - felelte végül.
- Akkor miért nem tudtál felhívni, hogy segítséget kérj? - kérdezte a vadász egyre dühösebben.

"Száll egy pofon a szélben
suhanó szárnyakon.
Nagyot szól, ha célhoz ér az arcodon.
Száll egy pofon a szélben,
előre látható,
a történet végén, mi lesz majd
a csattanó."

Dean felállt az ágyról, közelebb lépett Cashez. Olyannyira közel, hogy az angyalnak épp eléggé kényelmetlen legyen, és ne tudjon máshová nézni. Mondhatni, Dean megpróbálta betölteni az egész látóterét.
- Dean...
- Ha?
- Nagyon közelre álltál.
- Igen, tudom.
- Miért?
- Mert örülnék, ha őszinte lennél hozzám, és végre elmondanád, mi folyik itt.
- Sajnálom, Dean, de nem tehetem.

"Most nem vagyok szelíd, ahogy megszoktál talán,
az utolsó csepp lefolyt a betelt pohár falán.
Most jöttem csak rá, hogy hazudtál nekem,
és észrevétlenül elindul hirtelen
a jobb kezem"

- Áú! - kiáltott fel Castiel, amikor Dean jobb tenyere az arcának csapódott. - Ezt most miért csináltad?
- Mert nem akartam betörni az orrodat - csúszott ki egy apró vigyor a vadászból. - És mert utálom, ha titkolózol előttem. Már ezerszer megbeszéltük, hogy ezt nem csináljuk.
- Igen, igazad van - bólintott Cas, még mindig az egyre pirosodó és feldagadó arcát tapogatva.
- Szóval akkor elmondod, hogy mi a fasz van? - kérdezte utoljára Dean.
Cas megrázta a fejét.

"Száll egy pofon a szélben
suhanó szárnyakon.
Nagyot szól, ha célhoz ér 

az arcodon.
Száll egy pofon a szélben,
előre látható,
a történet végén, mi lesz majd
a csattanó.


Száll egy pofon a szélben
suhanó szárnyakon.
Nagyot szól, ha célhoz ér 

az arcodon.
Száll egy pofon a szélben,
előre látható,
a történet végén, mi lesz majd
a csattanó."