Hogy a viharba' teremtődött ez a szörnyen idegesítő, elvetemült anyuci-komplexusos pokolcsökevény? Mert, hogy Apám ilyet a legrosszabb napján se teremtett volna, abban biztos vagyok. Igen, voltak tévedései, de ez még annak is túlzás.
Be nem áll a szája!
És csak mondja.
És mondja.
...
Egyszer még biztosan nagyon meg fogom verni, addig éljek!
- Már mondtam, nem vagyok rád kíváncsi! - förmedtem rá, és hogy egy kis nyomatékot adjak a fenyegető hangomnak, kissé oldalra rántottam a kormányt, majd vissza, aminek következtében Crowley feje nekicsapódott az üvegnek.
- Igazán kedves tőled, Cassie, már vártam, hogy elsüss egy ilyen óvodás poént - felelte a démon olyan nyugodtan, hogy kedvem lett volna bemosni egyet abba az önelégülten vigyorgó képébe.
Csak sóhajtottam. Tudtam, hogy minél többet beszélek, neki annál több lehetősége lesz az idegeimre menni. Nem mintha nem lenne elegem már a puszta jelenlététől is...
- Azért azt be kell látnod, hogy hasznos vagyok - folytatta, én pedig próbáltam bármi másra koncentrálni, csak ne kelljen hallgatnom őt. - Ha nem jöttem volna, hogy beszálljak a bizniszbe, még mindig ott állnál és ráncolnád a csinos kis homlokodat. Jut eszembe: miért nem hívtad eddig a Mókust? Azt csiripelték a madarak, hogy nagyon összemelegedtetek.
- Fogd már be azt az istenverte pofádat! - keltem ki jobban, mint szerettem volna, de az már tényleg irritált, hogy próbált úgy beállítani, mintha Deannel homoszexuális viszonyban lennék.
- Oké, oké, nem hozom fel többet - mondta Crowley még mindig fülig érő szájjal. Ó, Apa, úgy szeretném kiütni a fogait! - főleg, ha épp megjött a havid...
Gyorsan elharapta a mondatot, amikor a szemeim izzani kezdtek. Bár a nyelvét nyelte volna le a mondat végével együtt!
Egy darabig csend volt, amiért nagyon hálás voltam. Gondolkoznom kellett.
- Meg kéne állnunk a benzinkútnál - szólalt meg pár perc után. Vetettem rá egy pillantást, mire ő megforgatta a szemeit. - Kifogy a benzined, nagyokos.
Igaza volt, a kormány mögötti izé - Dean már mondta a nevét, de valamiért nem jut most eszembe - jelezte, hogy Crowleynak igaza van. Fél mérföld után találtunk is egy kutat, lehajtottam az útról, és beálltam az egyik üres helyre. Kiszálltam a kocsiból, kinyitottam a fedelet, leszedtem a tanksapkát, és a töltőpisztolyt a lyukba tettem - mindent alaposan és pontosan, ahogyan Dean mutatta.
Ezalatt a démon is kiszállt a kocsiból, nekidőlt a plató oldalának, és bámult.
- Mi van?! - förmedtem rá. Tudtam, hogy nem véletlenül bámul rám, hiszen nála mindig ott volt valami hátsó szándék.
- Ezzel a műsorszámmal te lehetnél a helyi látványosság - válaszolt abban a rosszat sejttető kimért stílusában. Megkerülte az autót, odalépett mellém, és kihúzta a pisztolyt a lyukból. Nem folyt belőle semmi. Elszégyelltem magam, amiért megfeledkeztem arról a kis karról, amit meg kellett volna húznom, de aztán kéretlen társam lesajnáló arcát látva felmordultam.
Amíg a tank töltődött, Crowley folyamatosan vigyorgott. Most már teljesen biztos voltam benne, hogy kéri a pofont...
Végeztünk, én fizettem, aztán beszálltam a kocsiba, hogy tovább folytassunk utunkat. Apa, kérlek, adj erőt, hogy ne lökjem ki a kocsiból, miközben átmegyünk a viadukton!
Még szükségem van rá.
...
Pár szó a végére is: TALÁN folyt. köv....
Ötletem még volna, csak nem merem ígérni, hogy valóban megírom. Tudjátok, olyan ez az írás nálam, mint a "tavaszi szellő", ha jön akkor jön, ha nem, akkor mindenki szabadon lélegezhet. :D
