Pár szó: 8. évad 8. rész vége előtt egy kicsivel. A két vadász és lelkes gyakornokuk eltöltenek még egy éjszakát a városban, ahol a rajzfilmes őrületek történtek Mr. Jones jóvoltából. Az öreg agymosására csak másnap reggel - e történet befejezte után - kerül sor.
Ez volt a második és egyben utolsó éjszakájuk ebben a motelben. Ebben a városban. A két ember igencsak fáradt volt, és így még Dean sem akarta bevállalni a vezetést. Cas felajánlotta, hogy majd ő hazaviszi őket, de az idősebb fivér úgy nézett rá, mintha legalább azt mondta volna, hogy az édesanyjával szeretne szexuális kapcsolatot létesíteni. Méghogy Castiel vezesse Babyt? Nincs az az egész multiverzumot átszövő isteni hatalom, ami rákényszeríthette volna, hogy az angyalra bízza imádott kocsiját. Igaz, Cas tudott vezetni, de azért mégiscsak korainak tartotta volna kettjük ilyen jellegű kapcsolatát. Már a gondolattól is égnek állt a haja, ha elképzelte, hogy azok a kezek érintik a kormánykereket, amik még csak néhány éve voltak használatban az angyalnál. Nem és nem! A motelban alszanak és vita lezárva!
Cas kezdetben még nem bánta a dolgot. Mikor a fiúk elaludtak, újra láthatóvá vált. Az ablak melletti széken ült, és figyelte, ahogy a két vadász kipiheni a fáradalmakat. Minden apró neszre fölfigyelt, holott érezte, hogy jelenleg nincs mitől tartania. Ő mégis őrködni akart fölöttük. Legalább egyvalamit csinálna jól végre!
Az idő nem akart olyan gyorsan telni, mint máskor. Kezdte nyomni a sötétség, és ő szabadulni akart ettől az érzéstől. Milyen jó volna most aludni, és elmenekülni a gondok elől, elfelejteni az utóbbi két nap sikertelenségeit.
Tudta, hogy béna volt. Akkor is tudta volna, ha Dean nem dörgöli minden alkalommal az orra alá. Akkor azt hitte, jól csinálja. Végülis mi másért csinálta volna úgy, ahogyan? Miért akart volna szándékosan hibázni? Ennek semmi értelme.
De mégis hibázott. Aztán újra. Aztán újra, egészen addig, amíg az ügyet le nem sikerült zárni. Nem mondhatni, hogy túl sokat segített benne. Úgy érezte, inkább csak hátráltatja a barátait. Pedig minden tőle telhetőt megtett. Sokszor figyelte Samet és Deant, ahogy nyomoznak, és a tévében is megnézett pár krimit, hogy okosabb legyen, de hiába. Mindent csak elszúrt. Mégsem neki való ez a vadászat.
De akkor mégis mihez kezdjen? Muszáj segítenie az embereken, a Világon! Hiszen annyi vér tapad a kezéhez, annyi rosszat tett, hogy még a Purgatórium sem hozta el számára a megtisztulást. Múlt este azt mondta Deannek, hogy ha látná, mit tett a Mennyországgal, megölné magát. Ezt halálosan komolyan gondolta. Akkor mégis miért tért vissza? Miért hozta vissza Isten ismét? Miért pont őt? Egy ilyen haszontalan, szerencsétlen...
Kiszakadt belőle egy sóhaj, ahogy előre dőlt a széken, könyökét a térdén támasztva, arcát a kezébe temetve. Mi értelme van mindennek?
Egy új, ismeretlen érzés kezdett elhatalmasodni rajta. Először épp egy kicsit szurkálta, szinte észrevétlenül, aztán aljasan bekúszott a gondolatai mögé, és most sűrű, mérges gázfelhőként kezdte marni. Önutálat.
Dühös volt. És egyre dühösebb. Ő nem jó semmire. Nem kellett volna visszajönnie a halálból!
Meg kéne lépnie innen. Nincs értelme továbbra is elszűrni mindent, és ezzel hátráltatni a barátait. Ha most elmenne, és többé nem jönne vissza, minden sokkal jobb és könnyebb lenne a fivéreknek. Soha többé nem kellene az ő hozzánemértésével vacakolniuk, nem kéne ápolgatniuk amikor megsérül, vagy épp elmegy az esze. Nem kéne kimenteniük a kellemetlen szituációkból, amikor ő még csak azt sem tudja, hogy elrontott-e valamit.
Már nagyon nyomta a sötétség. Bárcsak valahogy kikapcsolhatna...
Eszébe jutott Mr. Jones, aki a rajzfilmekbe menekült a valóság elől. Talán gyáván hangzik, de ő is el akart menekülni, és reménykedett benne, hogy a tévé neki is a segítségére lesz, ha csak pár percre is, de eloszlatja a sötétséget.
Kezében a tévé távirányítójával, óvatosan leült Dean ágyának a végébe. A vadász morgott valamit álmában, aztán átfordult a másik oldalára. Cas megnyomta a bekapcsoló gombot. A tévé még mindig a rajzfilm-csatornán volt, ő pedig halványan elmosolyodott. Igen, van valami furcsa kedvesség ezekben a kissé torzra rajzolt figurákban és a leegyszerűsített világban.
- Cas! Cas! - hallotta maga mögül az idősebbik vadász fojtott hangját. - Mi a faszt csinálsz?! Kapcsold már ki!
Sam nagyot horkantott, de ő nem ébredt fel. Vagy ha mégis, jobbnak látta testvérére hagyni a dolgot. Majd ő elintézi.
- Hajnali fél három van! - folytatta a dorgálást Dean. - Nem lehetne, hogy csöndben maradsz. ha már éppenséggel megint tiszteletben tartod a kérésemet?
Ezzel arra utalt, hogy lefekvés előtt utasította az angyalt, hogy hagyjon nekik nyugtot éjszakára, és valahol máshol múlassa az időt.
- Sajnálom - suttogta Castiel, miközben letette a már kikapcsolt televízió távirányítóját. Lehajtott fejjel visszasétált az ablak melletti székhez és lerogyott rá.
Dean rosszallóan megrázta a fejét. Ez így nem lesz jó. Cas mellett kezdte úgy érezni magát, mint egy óvóbácsi: "Cas, ne csináld ezt, ne csináld azt, ne szagolgasd a hullát, ne legyél bunkó, fogd be a szád..." Szinte az egész nyomozás arról szólt, hogy az angyal hülyeségeit próbálja helyrerakni. Jó, érti ő, hogy segíteni akar, de semmi érzéke nincs a nyomozáshoz. Mindent elrontott, amit csak el lehetett rontani.
Épp azon gondolkodott, hogy hogy közölje vele finoman, hogy talán nem kéne ezt erőltetnie, amikor rá esett a pillantása az ablak mellett ülő, lógó vállú barátján. Ó, igen, már csak ez hiányzott: Cas ismét elveszíti az önbizalmát, vagy lehet, hogy valami olyasmin töri a fejét, amire Dean gondolni sem akar.
Nyögött egyet, ahogy az ágy is alatta, ahogy feltápászkodott róla. Odasétált a barátjához és leült a vele szemközti székre. Néhány percig egyikük sem szólt. Dean Cast nézte, Cas pedig lesütött szemmel bámulta a saját térdét.
- Halljam, mi a baj? - kérdezte Dean halkan, nehogy felébressze az öccsét.
Cas először nem válaszolt. Ráemelte a tekintetét a barátjára, sóhajtott egyet és közben megrázta a fejét. Ismét a térdét bámulta.
- Figyelj, Cas, tudom, hogy az bánt, hogy leoltottalak. De nem azért csináltam, hogy bántsalak - itt vett egy mély levegőt, amit Cas kihasznált.
- Csak nem akartad, hogy mégjobban elcsesszem - most ránézett Deanre. A kék szemek egy pillanatra megcsillantak a holdfényben. - Béna vagyok.
- Nem - Dean megdörgölte az arcát. - Na jó, de, rohadt béna voltál, de korábban nem vadásztál. Senkinek sem megy elsőre tökéletesen.
- De nekem nagyon rosszul ment - kötötte az ebet a karóhoz Cas. - Csak hátráltattalak benneteket.
Dean megrázta a fejét, miközben vigyor terült szét a száján, ahogy eszébe jutott, milyen vicces is volt valójában, amikor az angyal profi nyomozót játszva próbálta kihallgatni azt a macskát.
- Ugyanmár! Mit számít az?! - mondta, s közben megveregette a másik vállát. - Tudom, hogy kissé furán hangzik, de amikor te is velünk vagy, sokkal jobban szeretem a vadászatokat.
Erre Cas is elmosolyodott.
- Dean...
- Azt hiszem, szeretek rád vigyázni - vetette oda foghegyről Dean. Nem akarta elhinni, hogy ilyet mondott, de ha már így történt, folytatta: - Olyan vagy nekem, mint egy kisöcsi. Egy vénséges vén kisöcsi.
Ezen mind a ketten elnevették magukat.
- Hozzám képest még ott a tojáshéj a fenekeden, Dean - válaszolt Cas szégyenlősen vigyorogva, mint aki nem tudja, hogy tényleg vicces-e amit mondott, vagy inkább sértő. - Így mondják, ugye?
- Jah, így mondják - vigyorgott a vadász, majd egyetlen mozdulattal Cas mellett termett, és egy kokit nyomott a fejére. S amíg barátja a feje búbját tapogatta, felkapta a laptopját, odavitte az ágyához és bekapcsolta. Megveregette maga mellett a matrac másik oldalát:
- Na, gyere már, keresünk neked valami rendes rajzfilmet.
Cas szó nélkül engedelmeskedett. Leült Dean ágyára, hátát nekivetette az ágytámlának, Dean pedig elindította az egyik kedvenc rajzfilmjét.
Utószó, avagy egy lehetséges befejezés, amit nem akartam beleírni, ezzel elrontva a mondanivalót. Ám mégis megosztom veletek, hátha értékelitek:
- Én nem értem. Ezt tényleg gyerekek nézik? - ráncolta a homlokát az angyal.
- Őőő... Nem - felelte Dean, majd megpukkadva, ahogy próbálta magában tartani a nevetést.
- Ez... ez... ez most mi? Miért mutatod ezt nekem? - így az angyal.
- Te akartál rajzfilmet nézni...
- De ez... ez nem olyan, mint amit délután láttam a tévében.
- Ezt csak éjszaka adják.
- Mi ez, Dean?
- Hentai*! - Deanből most már kitört a röhögés (amire mellékesen még Sam is fölébredt) - És ha sátrat mersz állítani az ágyamban, biz'isten, lerúglak innen... Ó, ne, későn szóltam...
* hentai - japán pornó-rajzfilm (nyugi, én se szeretem)
