Egy napot Castielnek

Pár szó: Mary megelégeli, ahogy a két fia bánik Castiellel. Nem mondom, hogy ez volna Dean seggberúgása, amit Lori és Lexy szeretne látni (olvasni), de... Na jó, nem akarom lelőni az összes poént, de azt azért még elmondanám, hogy senkit ne érjen csalódás: a történet épp csak annyira, vagy még annyira se homoerotikus, mint a sorozat. Na jó, talán kicsit nyálas... 

Péntek - Bevásárlás

- Dean, én is veletek mehetek? - kérdezte Cas hatalmas kiskutyaszemekkel.
- Felejtsd el. Sammyvel megoldjuk -  felelt Dean, aztán bevágta az ajtót az angyal előtt.
Mary lapozott egyet a könyvben.

Másfél órával később a fiúk megérkeztek. Dean hangosan dudált, Sam pedig kikászálódott az autóból, hogy Cas segítségével behordják a csomagokat a kocsiból.
Mary az ajtóban állt, és figyelte, ahogy a három férfi cipekedik. Cas legalább háromszor annyi szatyrot aggatott magára, mint a két vadász együttvéve, és láthatóan nagyon boldog volt, hogy a segítségükre lehet. A nőnek az a gondolata támadt, hogy ha Casnek lenne farka, örömében biztosan csóválná.

Szombat - Moziest

- Nem nézünk ilyen hülyeségeket, Cas! - Dean cseppet sem kedvesen kicsavarta barátja kezéből a távirányítót, és átkapcsolt egy régebbi akciófilmre, amit eddig már legalább ezerszer végignéztek.
Sam nem állt le veszekedni a bátyjával, csak forgatta a szemét.
- Miért kell már megint ezt néznünk? - fortyant fel az angyal. - A múlt héten is ezt választottad!
- Azért kell ezt néznünk, Cas, mert ez egy klasszikus - válaszolt neki cseppet leereszkedő hangnemben az idősebb testvér. - Ráadásul anya még nem is látta. És már bocs, de te rendszeresen megtalálod a legunalmasabb, legnyálasabb és legidiótább filmeket.
- Attól még hogy te nem érted, nem biztos, hogy hülyeség - feleselt Cas.
- Azt mondod, én vagyok a hülye?! - Dean most már egészen agresszív testtartást vett fel.
- Srácok, srácok, srácok! Álljatok le, okés? - próbálta őket csitítani Sam. - Most megnézzük ezt, jövő szombaton pedig azt, amit Cas szeretne. Mit szóltok?
- Jól van. Akkor jövő szombatra vegyünk valami töményet is, hogy időben kiüthessem magam. - csapott oda egy utolsót Dean, aztán elindította a filmet.
Mary figyelmét nem kerülte el, ahogy Cas lesúnyt szemmel, bámul Dean tarkójára, aztán pedig sértődötten elfordul, és egész idő alatt még csak rá sem pillant a képernyőre.

Hétfő - Egy épphogycsak jól sikerült vadászat után

- Ülhetek előre? - kérdezte az angyal, sérült karját szorongatva.
- Lófaszt! - jelentette ki nemes egyszerűséggel Dean. - Szépen hátraülsz, és kussolsz. Elég volt mára a szövegelésedből.
- Sajnálom. Én azt hittem, jól csinálom - mentegetőzött az angyal.
- Rosszul hitted. Örülhetsz, hogy az az izé nem tépte le tőből a karodat!
- Nincs semmi baj, Cas, legközelebb jobban sikerül - simogatta meg óvatosan a sajgó végtagot Mary. - Többet nem fordul elő, hogy egyedül indulsz neki, igaz?
Cas lesütött szemmel bólintott.
- Még szép, hogy nem fordul elő többet! - morogta Dean. - Legközelebb szépen otthon maradsz, és bújod a könyveket.
- Tesó! - nézett a bátyjára összevont szemöldökkel Sam.
- Elég ebből! Üljetek be, aztán indulás! - vetett véget a vitának Mary.

A következő szombat - Moziest - II. felvonás

- Most komolyan, Cas? Direkt szivatsz? - sóhajtott Dean, amikor Cas elindította a filmet.
- Igen és nem - felelte Cas. - Gondoltam tetszene édesanyátoknak, és reméltem, hogy nektek is...
- Öhm, köszi - eresztett egy kényszeredett vigyort Sam. Neki sem füllött a foga hozzá, de most Cas napja volt, és ha ő ezt választotta, akkor kész volt végigszenvedni.

- Ez egy hatalmas rakás szar! - szólalt meg húsz perc elteltével az idősebbik fivér, miközben nagyot ásítva nyújtózkodott ültében.
- Nekem tetszik - hazudta Mary.
- Nem - nézett rá Cas csalódottan. - Egyikőtöknek sem tetszik.
Kikapcsolta a filmet, Dean kezébe adta a távirányítót, aztán felállt, és elment.

Ugyanaz a szombat tíz perccel később - Fordul a kocka

Mindhárman a konyhában ültek, Cas pedig duzzogott valamerre.
- Ez nem volt szép - nézett a fiaira Mary.
- Nem én mondtam, hogy kapcsolja ki - vont vállat Dean.
- De te mondtad rá, hogy szar - mondta Sam. - mi legalább megpróbáltunk úgy tenni, mintha tényleg érdekelne.
- Oké, beismerem, bunkó voltam vele, de attól még nem kéne úgy viselkednie, mint egy hisztis kislánynak! - így Dean, aztán belekortyolt a sörébe.
- Nem csak erről van szó - rázta a fejét Mary. - Máskor sem vagy vele kedves.
- Mi?
- Igen. Csak gondolj a vadászatra, amikor itthon hagytad, mert az előtte valón elkövetett egy hibát.
- Az a kis hiba az életébe is kerülhetett volna - sóhajtott Dean. - És nem akarom, hogy ilyen többet előforduljon. Ráadásul képtelen megérteni, mikor mit mondhat, vagy csinálhat. Esküszöm, olyan néha, mintha vadászat közben egy kisóvodás kezét kéne fognom. Ahhoz pedig nincs idegem.
- Ő mindent megtesz - mondta Sam.
- Az lehet, de akkor is kevés!
- Az a baj, Dean, hogy máskor sem vagy hozzá túl kedves - tért a lényegre Mary. - Tudod, ő lesi minden egyes szavadat, úgy néz rád, mintha, mintha... nem is tudom, mintha te lennél a báty, akit a kistestvér istenít, és akire felnéz. De te észre sem veszed őt, csak mindenért leszólod.
Dean csak némán hápogott.
- Igaza van anyának - bólintott Sam. - Cas már mindenét feláldozta értünk, de legfőképpen te érted. Ezt sosem fogjuk tudni viszonozni neki, de ha legalább néha megpróbálnánk neki örömet szerezni valahogy...
- Jó! - dörzsölte meg a homlokát Dean. - Holnap elviszem fagyizni, vagy mit tudom én!
Miután elfogyott a söre, otthagyta az üveget az asztalon, és ő is lelépett. Azt mondta, aludni megy, de valójában gondolkozni akart.

Teljes mértékben igazat kellett adnia az anyjának és Samnek. Cas sokkal, de sokkal jobb bánásmódot érdemel ennél. Már régen többet jelentett neki egy barátnál; Cas családtag, a testvére, az őrangyala. Mindig ott állt mellette, belőle merített erőt, és Cas gondolkodás nélkül bármit feláldozott érte, még a saját életét is.
És mit kapott mindezért? Folyamatos piszkálást, megszégyenítést... De mégis miért bánik így vele? Hiszen imádja a kis tollast minden ostobaságával együtt. Talán azért, mert hogy mindig ott volt vele, feltétel nélkül szerette őt, ő egyszerűen megfeledkezett róla, hogy mekkora kiváltságban van része.
Elhatározta, hogy az egész holnapi napot Casre fogja áldozni, és többé nem feledkezik meg róla, milyen fontos is neki valójában.

Vasárnap - Boldog Castiel napot, Castiel!
Cas arra ébredt, hogy valaki folyamatosan bökdösi. Ugyan még mindig nem volt szüksége az alvásra, de jól esett kikapcsolni a tudatát, és átadni magát a pihenésnek. Főleg azok után, hogy este milyen bánásmódban volt része. Azt tervezte, hogy messzire kerülni fogja Samet és Deant - főleg Deant - egészen addig amíg többet nem fogják őt levegőnek nézni.
- Ébresztő, napsugaram! -  vigyorgott rá az ágy széle mellől az idősebbik fivér, egy pillanatra sem hagyva abba a bökdösést.
- Dean... Mit akarsz? - vetette oda az álomtól kásás hangon.
- Kapd össze magad, mindjárt indulunk! - felelte Dean levakarhatatlan vigyorral a képén.
- Hová?
- Majd te megmondod.

Fél órával később már a kocsiban ültek. Cas ülhetett az anyósülésen, bár ez most nem volt olyan nagy dicsőség, hiszen csak ketten voltak.
- Szóval, Cas, hová menjünk?
- Tessék? - nézett rá az angyal értetlenül.
- Ez a te napod - mondta Dean. - Neked kell kitalálnod, hová akarsz menni.
- Én... én nem tudom... miért? Hogy érted, hogy az én napom?
- Hát izé... tudod...
Cas oldalra biccentett fejjel nézett rá.
- Tegnap nagyon bunkó voltam veled - kezdett bele a magyarázatba a vadász. - Nem kellett volna szemétkednem, elvégre csak jót akartál.
- Dean...
- Cas, ez nem csak a tegnap estéről szól - Dean néha vetett egy pillantást a barátjára. Szívesebben nézte volna őt, mint az utat, de mivel vezetett, muszáj volt az utóbbit figyelnie. - Szeretném neked valahogy meghálálni, hogy... hogy itt vagy nekünk. Nekem.
Cas átbillentette a fejét a másik oldalra.
- Beismerem, nem vagyok túl kedves veled, pedig megérdemelnéd. Nagyon is.
- Dean - Cas szája mosolyra húzódott.
Dean visszamosolygott rá.
Cas elfordította a tekintetét, és egy reklámtáblára mutatott. - Menjünk oda!
- Ahogy akarod. Ma te vagy a főnök.

Megérkeztek a hamburgerezőbe, amit Cas kiválasztott. Leültek egy üres asztalhoz. Cas rendelt egy dupla sajtos, mindenféle extrával teli hamburgert Deannek és egy kávét magának.
- Te nem is eszel? - kérdezte Dean teli szájjal.
- Angyal vagyok - vont vállat a barátja. - Nem érzem úgy az ízeket, mint az emberek.
- Akkor minek pont ide akartál jönni?
Dean szája sarkáról lepottyant egy nagy darab sajttal összeragadt hagyma, Cas pedig hangos nevetésben tört ki,
- Azért - felelt széles vigyorral, miután a nevetése alábbhagyott egy cseppet. - mert szeretem nézni, ahogy eszel. Nagyon vicces. Olyan vagy, mint egy óriáshörcsög.
- Nagyon kedves tőled - nyeldekelt Dean, aztán megtörülte a száját a szalvétával, amit gombócba gyúrt, és nevetve hozzávágott az angyalhoz.

Vasárnap - Cas megsétáltatja Deant

A hamburger után kirándultak egyet. Dean alig tudta tartani a lépést az angyallal, akit olyan jó kedvre derített, hogy a barátja bármit megtesz, amit ő mond, hogy Deannek az a gondolata támadt, hogy amíg nem figyelt, Cas feldugott két duracellt a seggébe.
Felértek a hegy tetejére. Dean azt hitte, itt fog holtan összeesni, ha nem állnak meg. Épp szólni akart Casnek, hogy most már ideje lenne pihenőt tartani, amikor az lehuppant egy kiálló kőre, és vigyorogva hátradőlt rajta.
Dean is odavonszolta magát, és leroskadt mellé.
- Te... te... - fújtatott, mintha kilométereket futott volna. - Tudtad, hogy tiszta dilinyós vagy?
- Nem, de köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet - felelt Cas még mindig fülig érő szájjal. Úgy tűnt, már semmivel sem lehet levakarni a mosolyt az arcáról. Ennek Dean is nagyon örült. Nem is emlékezett rá, mikor látta őt boldognak.
- Dean - szólalt meg pár perc után. - Nagyon kifárasztottalak?
- Inkább le - válaszolt Dean, és ő is elnyúlt a sziklán a másik mellett. - És akkora vízhólyagok vannak a lábaimon, hogy csak na!
- Azt meggyógyíthatom - Cas Dean felé fordította az arcát, és egy pillanatra farkasszemet néztek. Aztán mikor már kezdett volna kínossá válni a dolog, Cas Dean homlokára tette a kezét, és a férfi vízhólyagjai eltűntek.
Dean máris sokkal jobban érezte magát, Cas viszont falfehér arccal pihegett.
A vadász összevonta a szemöldökét. Tudta, hogy Cas sokat veszített az erejéből, és még a gyógyítás is rettenetesen kifárasztotta. De nem szólt semmit. Nem akarta aggodalmaskodással elrontani ezt a szép napot. Úgy tett, mint aki még fáradt, és hagyta, hogy Cas is összeszedje magát, mielőtt elindulnak visszafelé.

Már félúton voltak a kocsi felé, amikor Cas hirtelen Deanre csimpaszkodott.
- Cas? Most meg mit csinálsz?
- Dean - Cas csak ennyit mondott, és olyan szorosan ölelte a másikat, hogy érezték egymás szívverését is.
- Öhm... Jól vagy? - Dean finoman lefejtette magáról a másikat.
- Igen. Csak azt akartam mondani, hogy... - itt elmosolyodott. - Köszönök mindent. Csodálatos volt ez a nap! És szeretném, ha tudnád, hogy soha egy percre sem bántam meg, hogy téged és Samat választottalak a családom helyett. Már ti vagytok a családom, és szeretlek titeket.
Dean egy darabig csak hebegett-habogott, aztán zavartan vigyorogva barátja fejére tette a kezét, és jó alaposan összekócolta a haját.
- Ajánlom is, ha már egyszer felrángattál erre a kurva magas hegyre!